Az egyensúly végül is megvan, az elmúlt hetem nagyon munka-centrikus volt, úgyhogy most jól jön az egy hetes szabadság... csak fejben nehezen állok át és engedem el a feladatokat, amiket nem is feltétlenül sikerült úgy befejezni, ahogy igazán szerettem volna. Mindegy, céges laptop lezárva, legközelebb jövő hétfőn nézek rá.
Ami jó, hogy még így, kapkodva és túlórázva is sokkal jobban szeretem a mostani munkámat, mint a korábbit. Ami rossz, hogy még egy laza, magánélet-barát és viszonylag nyugodt munkahely mellett is villámgyorsan eltelik a nyár anélkül, hogy történne bármi, ami miatt az év maradék háromnegyedében erre az időszakra várok.

Két éve- áprilisban, akciósan, részben munkatársak rábeszélésére/lelkesedése miatt- vettem egy kikki.K-határidőnaplót, ami még így is nagyon drága volt, és tudtam, hogy az elmúlt 3-4 év összes határidőnaplója ugyanúgy kihasználatlanul porosodott a különböző fiókokban. Éés... valamiért működött. Szép volt, kézre esett a beosztás, használtam, imádtam, és a matricás/motivációs rendszeremet is itt raktam össze.
Tavaly szintet akartam lépni, és a karácsonyra kapott mini-filofaxban próbáltam először gyári, aztán szabadon rajzolt/szerkesztett lapokkal, heti beosztással hozni ugyanezt a jó eredményt, de nem volt az igazi, túl kicsi, túl zsúfolt, nem annyira szép, nem annyira profi...
Idén már van egy eggyel nagyobb filofaxom is, de egyelőre a káosz nőtt, és nem csökkent. A nagy tele van random listákkal (amiket szeretek, de tényleg nagyon összevissza és követhetetlen), a kicsiben a heti programokat/teendőket próbálom vezetni, de egyre jobban csúszok vele, és mostanra jött el az a pont, hogy futok magam után, és már ide is csak utólag kerül be bármi.
Szerettem ezzel foglalkozni, de mostanában kevesebb időt fordítok rá, és nem is nagyon látom az irányt. A jövő hét egy nagyrészt itthon töltött szabadság lesz, akkor majd nekiugrok a netnek, és átgondolom, mit akarok vagy tudok kihozni belőle, mire lenne szükségem ahhoz, hogy hozzáadott értéke is legyen, ne csak egy félig-meddig kényszerből végzett adminisztráció...

Régebben naponta többször is visszanéztem, mostanában már kicsit ritkábban tévedek az oldalra, de még mindig a kedvenc blogjaim közé tartozik a zenhabits, és bár mostanában már tényleg csak olvasok, nagy ritkán jegyzetelek, de megvalósítani nem annyira szoktam, ez eléggé elkapott.
Mini-mission a mindennapokra, bár nekem nem a munkahelyi és a "legyél túl a mindennapi végtelen listán"-értelemben lesz nagyon hasznos, hanem ahhoz, hogy új dolgokat tudjak kipróbálni, meg felrázni azt a rutint, amibe eléggé beleragadtam az elmúlt pár hétben.
Eleinte ambiciózusan napi hármat akartam kipipálni (egy teljesen új dolgot, valamit, ami segít a jó szokások kialakításában/fenntartásában, és valamit, ami passzol az egészséges életmódhoz), aztán már a napi egy is jó lett volna, de múlt hét végén már nem nagyon írtam őket, és úgy már könnyű volt megfeledkezni róla...
Szóval, most írok egy bővebb listát, és pipálom, ami megvan róla... legalább napi egyesével haladva. A mai nap kivételesen tele volt új/klassz dolgokkal (spontán itthonról munka, B.-vel közös ebéddel és Starbucks-ba laptoppal beüléssel kiegészítve, zöldségchips, ami nem is sikerült rosszul, szuperegészséges saláta ebédre, Iron Man-riff gitáron), de sose lehet tudni, hogy holnapra mi lesz a lendülettel...

... úgy bemenni a Mekibe, hogy nem veszek magamnak semmit, mert otthon vár az egészségesebb vacsi
... újravenni a 10-es kondibérletet, és már el is használni az első alkalmat, akkor is, ha ez most csak 'meh' edzés volt
... újrakezdeni a gitározást, csak mert hiányzik a zene a mindennapokból
... csak a Milka kétharmadát megenni egyben, nem az egészet (és csak párhetente egyszer, nem mindennap, mint korábban)
... nem elfelejteni egyet se a Foo Fighters-koncert emlékezetes pillanatai közül
... és csak kis dolgokban, de továbblépni

Persze, apróságok, de akkor is, ezekre is szeretnék emlékezni, nem csak arra, ami persze mindig tűpontosan rögzül, hogy hol nem voltam elég, mit kellett volna másképp vagy jobban. Vannak jó dolgok is, mindig, és megérdemlik, hogy ne maradjanak ki.