Lemaradtam

by - 4:18


Egyrészt nagyon élvezem, hogy ennyire rövidek a hetek - mondjuk rá is segítettünk egy kicsit, a húsvét utáni hétvégéhez hozzácsaptam két nap szabit, és elugrottunk Szentendrére a régóta esedékes VIP-wellness-hotelezésre, egy hete pedig tesóm jött fel Pestre, és vele jártuk be az Ikeától a Római parton át a Marangonáig a várost, mindkettő feltöltött, és mindkettő azt jelentette, hogy nem kellett egyben 5 napot dolgoznom már nagyon régóta.
Másrészt viszont így egy kapkodós massza lett az a pár nap, amikor viszont bent voltam, és most szombatra már nehéz volt megtalálni a konkrét indokokat, hogy miért készített ki ennyire, de kikészített. Kicsivel több, mint négy hónap alatt most először, ami még mindig egy szuper arány a korábbihoz képest, de akkor se tetszett.
Sok minden van egyszerre: még mindig csak alakul az új csapatfelállás (amiben nekem nem sok aktív szerepem van, de azért nagyon meghatározó így is), és véget ért a hobbiprojekt (múlt pénteken demóztuk, és szétizgultam magam, de mindenkinek tetszett és nem romlott el az éles bemutató alatt sem). Sok melóm van benne, de nagyon szerettem és egy csomó sikerélményem volt vele kapcsolatban, meg a csapatmunka részét is élveztem azzal a társasággal, ami ugyan nem szűnt meg, de ilyen formában már nincsenek egymást keresztező napi feladataink.
Annyira sodródtam és reagáltam és passzív voltam és a túlélésre játszottam, hogy ez a hétvége, amikor csak visszatértem pár nekem fontos dologhoz (mint a biciklizés és a konditerem), ahol kaptam egy kis időt csak úgy lenni, gondolkodás nélkül, óriási különbséget jelentett. Még nem tartok ott, ahol szeretnék, de legalább egy kis kontroll visszakerült hozzám.

You May Also Like

0 megjegyzés