... ami aztán szinte tökéletesen ment (de tényleg, legalább kétszer azelőtt megválaszoltam az interjúztató-leendő közvetlen felettes kérdéseit, mielőtt feltette volna őket), és az egész időszakban először éreztem, hogy ide passzolok, ez az ideális légkör, minden szempontból fantasztikus, itt AKAROK dolgozni. Mondták, hogy van második kör is, de szinte biztos voltam benne, hogy oda már behívnak- másnap délelőtt meg is történt.
Kicsivel azután, hogy ez kiderült, részt vettem egy harmadik interjún egy harmadik céggel- ők kerestek meg engem (de egy egész jól passzoló pozícióval), kb. 20 perc alatt leinterjúztattak, és másnap adtak egy állásajánlatot. Hétfőig jelezzek vissza (és kedden volt az álommunkahelyes utolsó körös interjú. Nyilván). Az első cégnél pedig, ahol annyit bénáztam, rámírtak, hogy bent vagyok az utolsó kettőben.

Pénteken megírtam a próbafeladatot az első cégnek, hétfőn vettem egy nagy levegőt, és időt kértem attól a helytől, ahol már várták a válaszom a konkrét ajánlatra, kedden pedig azzal a tudattal akartam interjúzni az álommunkahelyen, hogy nem élet-halál kérdés, van más lehetőség is... De azért csak az volt a kedvenc verzióm, ezért nem voltam teljesen nyugodt- és ez most nehezebben is ment, mint az első alkalom, jobban meg kellett dolgoznom a jó válaszokért, és pár alkalommal nem is voltam benne biztos, hogy egyáltalán van jó válasz. Mindenesetre próbáltam önmagam (egy kicsit magabiztosabb és összeszedettebb változata) lenni, és utólag nem túl sokat rágódni azon, hogy miket kellett volna mondanom... Azért óriási megkönnyebbülés volt kora délután kisétálni az irodából, azzal a tudattal, hogy az én részem lezárult, most már csak várnom kell a visszajelzéseket (meg végre belehúzni a karácsonyi készülődéssel).

Tudtam, hogy szerda délelőtt keresni fognak, szóval próbáltam kivárni, aztán 11 körül feladtam az itthon ülve telefonbámulást, és elindultam a konditerembe. Még út közben, a metróról lelépve csörgött a mobilom- a részletekre már nem nagyon emlékszem, de igen, megvolt az álomállás (és igen, január második hetében kell csak kezdeni, úgyhogy lesz egy hetem minden lehetséges dolgot átnézni a kezdésig...) Már csak el kellett varrni a szálakat a másik két helyen, és utána már tényleg karácsony, tényleg lezárult ez a klassz, de kaotikus, 180 fokban forduló fél év- jön a következő szakasz, most már élesben :)

Kicsit nehezebben állok vissza a blogolásra, mint gondoltam, meg hát nagyon besűrűsödtek az események, amire nem számítottam így év végén... úgy látom, a legutóbbi blogbejegyzésem idejében még el se kezdődött az, ami mostanra gyönyörűen, sorozatfinálé-szerűen le is zárult (oké, menet közben  kaotikus volt a helyzet, de attól még így visszanézve minden lépésnek megvan az oka), most szünet, január 9-től pedig jön a következő évad.

Szóval... az előző részek tartalmából: júliusban felmondás, azóta itthon kódolás, szeptember végétől állásjelentkezések és interjúk és próbafeladatok, egy helyre felvettek volna szinte rögtön, de fizetés nélkül, ezt inkább passzoltam. Aztán novemberben úgy nézett ki, megvan A Hely, kis cég, szimpatikusak nagyon, én is nekik, feladat, interjú, jöhetek. Kiderült még a legelején, hogy nem fix 8 órás állás, projektmunka, de kb. napi 4 órányi idő azért minimum. Na, egyszer voltam ott feladatokat egyeztetni, és azóta semmit nem hallottam róluk. Lehet, hogy már nem is fogok...
Csalódottság, pár hét szünet, utána végre újra hirdetések, újra jelentkezek, behívnak két helyre is.

Az első cégnél, aki beindította (és végül is lezárta) a sztorit, tetszett az álláshirdetés, de egy adminisztratív kavarodás miatt majdnem lecsúsztam az interjúról. Aztán szerencsére utánamentem, szerencsére egyeztettünk új alkalmat, és utána egy szimpatikus cég két szimpatikus tagjával volt egy klassz beszélgetésem- és szakmailag még sosem égtem annyira, mint ott. Úgy jöttem el, hogy A) mennyire jó lenne velük dolgozni, és B) akkor ahogy hazaértem, Javascript tutorial, az alapoktól, mindennap, mert ez így gáz volt. Eléggé megrendült a saját képességeimbe vetett hitem, és elkezdett közeledni a másik interjú a másik céggel, ahol nyilvánvaló volt, hogy tapasztaltabb és profibb embert keresnek- szóval másfél hétig szétstresszeltem magam, rengeteget tanultam, gyakoroltam, és kikészülve mentem el az interjúra...

Az elmúlt hét legjobb részei:
- gyors sörözés ex-munkatársakkal (meggyes Delirium!), utána sütizés egy másik munkahelyről egy másik ex-munkatárssal
- (hármas holtversenyben, de) kocsmakvíz-győzelem
- kétszer is edzőterem, 1 óra erősítés, 5*5 perc futás, kezdek visszaszokni a rendszeres mozgásra
- hosszú tervezgetés után végre chiapuding reggelire (az első két próbálkozás még közel sem volt tökéletes, de kísérletezek tovább...)
- a hosszúúú csend után egy leegyeztetett interjú jövő hétre és egy tesztfeladat, amit ma küldtem vissza
- szaladgálós szombat adventi naptárral
- új piros Sleek-szájfény
- esti séta a Bazilika előtt, forralt borral és fényekkel
- második gyertya is meggyújtva az adventi koszorún
- decemberi elválasztólap és filofax-oldalak legyártva, 2016-ra már megvan minden nap

Hmm, még meg kell szoknom, hogy a VKP-nek hála ilyen mennyiségben érkeznek az újabb és újabb karácsonyra hangoló témák, de ha van tökéletes időzítés, akkor ez az: a kedvenc karácsonyi zenékről kell írnunk, és a második adventi gyertyagyújtásnak köszönhetően pont ezek szólnak a háttérben.
Egyébként ez nem sűrűn fordul elő konkrétan karácsony estéig; pontosan tudom, hogy a boltokban egész decemberben ugyanaz a tíz sláger fog szólni újra és újra és újra és... már unom őket, pedig igazán még el se kezdődött a szezon. Ezért a gyertyagyújtáskor is instrumentális verziókra korlátoztam a háttérzenét (ez viszont rengeteget ad a hangulathoz), és igyekszem nem rongyosra hallgatni azokat a dalokat, amiket még el tudok viselni ilyenkor magam körül.

Van egy kivétel, ami csak kicsit karácsonyi, ahhoz pont eléggé, hogy így pár héttel előtte előkerülhessen és felidézhesse a közös családi filmnézős estéket, a karácsonyfa-díszítést és ajándékcsomagolást, de nem annyira, hogy menekülőre fogjam tőle, mint a Last Christmas és társai esetében (az All I Want for Christmas... ilyen szempontból kivétel, de ezt a verziót annyira szeretem, hogy néhányszor még az is belefér), és ez az Igazából szerelem-soundtrack.

Ja, és egy bónusz-videó, ami csak később jutott eszmbe, pedig... :) Ez se a klasszikus verziója egy klasszikus dalnak, és rettenetesen cuki:




A többiek kedvenc karácsonyi zenéiről itt olvashattok:

Hétfőn megint elkapott a Nagy Elhatározás- még se Mikulás, se karácsonyi nagy sütizések, és máris többet mutat a mérleg (amibe végre szereztem elemet két hónap halogatás után...), mint szeretném.
Ennyire nincs értelme annak, amit csinálok? Mert azért odafigyeltem,
- többnyire egészséges dolgokat eszek - nagyjából, de mostanában jóval kevesebb a gyümölcs/zöldség és több az édesség, mint ideális lenne
- rendszeresen mozgok- jó, ez lényegesen könnyebb volt nyáron a futással meg végtelen biciklizésekkel, de azért heti 2-3* fél óra kardió maradt
- nincsenek nagy elcsúszások- na igen, csak mindennapos apróságok...

Összességében, ha mondjuk az elmúlt 1-2 évet nézzük, akkor a "nem rossz" az a címke, amit életmód szempontjából rá lehetne aggatni. Alapvetően van rendszer, sok kis lépés a jó irányba: megszerettem a 85%-os csokit, a salátát, a cukor+tej nélküli kávét, a bogyós gyümölcsöket és a futást; de semmi látványos változás. Nem utálom, ahogy kinézek (soha többet nem vagyok hajlandó annyira rosszul érezni magam, mint tizenévesen), de nem is vagyok kimondottan elégedett. Nagyjából semleges, a külsőm nem zavar vagy akadályoz, de nem is tetszik kimondottan az, amit a tükörben látok (pár kivételesen előnyös ruhát leszámítva). Ennyi energiabefektetéssel ez az eredmény.

Most viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha növelem a fordulatszámot, és a fontossági sorrendben újra előrébb hozom az életmód-témát, akkor mit tudok kihozni magamból. Mi lenne, ha az eddigi olyan 30%-os erőfeszítés-skálán előrébb lépnék? Mi lenne, ha, ameddig csak bírom, visszaállnék egy szigorúbb étrendre és a heti min. 2 edzőteremre? Mi lenne, ha fejben eldönteném, hogy ez elég fontos ahhoz, hogy többet tegyek érte? Ha több mozgás és jobb kaják miatt több lendületem lenne, ha megint sikerülne beépítenem a hétköznapokba olyan dolgokat, amik velem maradnak, és amik jobbá teszik?

Visszatért a blog, visszatér a VKP is, ráadásul most extra karácsonyi témákkal, csak hogy jobban menjen a hangolódás :) Ebben a bejegyzésben a kedvenc téli kiegészítőkről lesz szó, ami elgondolkodtatott rajta, hogy min változtatok így a hideg idő közeledtével, és rájöttem, hogy túl sok minden nincs, ami ilyenkor válna létszükségletté...

Téli időjárás=problémák, amiket igyekszem rövidre zárni... ahogy novemberben elkezdett tényleg hidegre fordulni az idő, már szedtem is elő a legvastagabb kabátomat, és azóta csak abban vagyok hajlandó kimozdulni a lakásból, és így megúszom, hogy csak az igazán meleg kötött pulcsikra korlátozódjon a ruhatáram (nem mintha bármi kifogásom lenne a pulcsik ellen, sőt, de azért pár hét után egyhangúvá tud válni...). Már csak színes és meleg harisnyákat kell beszereznem (sajnos csak pár használatot bírnak ki, akárhogy is próbálok vigyázni rájuk), és január végéig jó is vagyok...
Sálat mindig hordok- szürke, pihepuha, alpakkás-, sapkát viszont csak kivételes esetben (ha valakit már alaphelyzetben is hajlamosak 5-10 évvel fiatalabbnak gondolni a koránál, akkor nem szívesen ront a helyzeten azzal, hogy felvesz egy sapkát, bármilyen sapkát, mert tudja, hogy mindegyikben óvodásnak fog kinézni).

A többi téli cucc nem élet-halál kérdés, inkább a hangulatteremtésben segítenek rengeteget: ilyenkor lecseréljük a még Halloweenkor kipakolt csontvázakat és denevéreket fenyőágra, elárasztják a lakást a gyertyák,  a narancsos és fahéjas illóolaj, sőt, most a Yankee Candle tartokkal is kísérletezünk, egyelőre ez lett *a* karácsonyi illat. Mézeskalács-fűszer kerül mindenbe, az almáspite tésztájától kezdve a reggeli kávéig, és már alig várom az első forraltborozást valamelyik karácsonyi vásárban...

Munka mellett könnyű volt halogatni a készülődést, időhiányra fogva még egy és még egy hétvégével későbbre csúsztatni a dekorálást és ajándékvásárlást, de így, hogy (egyelőre) itthon vagyok, és tele vagyok szabadidővel, szeretnék mindent kihozni a decemberből, amit csak lehet :)